Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzért vásárolt arany csomagolópapírt...
Amirõl az apa nem tudott:
A lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot. Ebbe csomagolta az apja számára készített ajándékdobozt és így tette karácsonykor a fa alá.
Szenteste, mikor az apja kibontotta az ajándékot, látta, hogy a doboz belül üres.A következõket mondta a lányának:
-Tudod kislányom, az úgy szokás: ha valakinek ajándékot adunk, nem szabad üres dobozt adni.
-De apa! Hiszen ez a doboz nem üres! Tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt bocsánatáért esedezve.
A kislány átölelte az apját és sírva bocsátott meg neki.
Nem sokkal azután a kislány egy balesetben meghalt.
Az apa egy egész életen át az ágya alatt õrizte az aranydobozt.
Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta és egy csókot vett ki belõle,
így emlékezve az õ gyermekére, aki azt odatette .......
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekeinktõl, családunktól, barátainktól....
Tudod a család és a barátok azok, akik felemelnek minket bajainkból amikor a szárnyaink megsérülnek, hogy emlékeztessenek bennünket arra: hogyan kell repülni....
